Perifériás érbetegség (PAD)
Perifériás érbetegség, avagy alsó végtagi érszűkület a láb verőereinek,
artériáiának érszűkület, atherosclerosis miatt kialakuló megbetegedése.
A verőereket érintő érelmeszesedés a szervezet minden artériáiára hatással van, különböző szervekben megjelenve más-más névvel illetjük az azonos ok miatt kialakult elváltozást: szívinfarktus, stroke, perifériás érbetegség, ....... Az érelmeszesedésről részletesebben már előző írásomban foglalkoztam:
A perifériás érbetegség kialakulási esélye az életkor előrehaladtával fokozatosan nő, kockázata 10 évente megkettőződik. Dohányosoknál a rizikó 3-4-szeres, cukorbetegeknél 3-3,5-szeres. A tünetek jellemzően 40-60 év között jelentkeznek. A perifériás érbetegség önmagában ritkán halálos, de jelentős életminőség romlást okoz. Valamint a koszorúér megbetegedés okozta halálozás 40-60%, míg az agyi erek okozta problémák miatti halálozás 10-20% azoknál, akiknek van perifériás érbetegsége is, ami 2-3-szor több, mint akiknél nincs ilyen megbetegedés. Egy súlyos alsó végtagi érszűkületi beteg esetén a 10 éves túlélés csupán 30-35% körüli.
Főbb rizikó:
- dohányzás
- cukorbetegség
- magasvérnyomásbetegség
- vérzsíreltérések (magas koleszterin, triglicerid, LDL-koleszterin szint és alacsony HDL-koleszterin szint)
- krónikus vesebetegség
- szegénység
- férfi nem
- stressz
- depresszió
- elhízás
- mozgásszegény életmód
- egyéb érelmeszesedés miatti megbetegedés, illetve ilyen jellegű családi kórtörténet
A betegség legjellemzőbb tünete az úgynevezett claudicatio intermittens, amely a járáskor jelentkező lábfájdalom. A fájdalom rendszerint (azonos terepviszonyok mellett) ugyanakkora távolság megtétele után jelentkezik, az a járási, avagy dysbasias távolság. E miatt a jellegzetessége miatt nevezzük a kórképet "kirakatnézegető betegségnek", hiszen járás közben a fájdalom miatt rövid időre, a fájdalom elszűnéséig megáll a páciens, majd tovább tud sétálni. A perifériás érszűkület romlásával a megtett távolságok rövidülnek, míg a szünetek hosszabbodnak, míg a legvégén már nyugalomban is jelentkezik a lábfájdalom. A fájdalom hely különböző lehet: leggyakrabban a vádli, de előfordul a farpofában és lábfejben is. A felismerés nehezíti, hogy a típusos "kirakatnézegető tünet" csak a betegek körülbelül 15%-ánál jeletkezik, míg 30%-uknál más betegségekkel összetéveszthető végtagfájdalom van. A betegek közel 50%-a tünetmentes, és csak szűrővizsgálat során derül ki. A legsúlyosabb, mikor már súlyos érszűkület miatti elhalás - úgynevezett kritikus végtagi iszkémia állapota - kapcsán derül fény a kórképben (1-2%), ilyenkor fekély, üszkösödés alakul ki és sok esetben amputációra kerül sor.
A perifériás érbetegség stádium beosztását a Fontain-féle beosztás adja meg:
A végtagi érszűkület kapcsán a láb sokszor sápadt, esetleg lilásan elszíneződött, hűvösebb tapintatú. Sok esetben látunk körömgombát. A rossz keringés kapcsán fekélyek és fertőzések alakulhatnak ki, illetve a bőr szerkezete változik, leépülhetnek az izmok is.
Vizsgálat kapcsán sok információt ad az erek megtapintása, meghallgatása. Provokációs tesztet is lehet végezni: a végtagot felemelve sápadttá válik, majd visszaengedve a színe lassabban normalizálódik, mint egy egészséges végtagé. Az egyik legelterjedtebb vizsgáló és szűrőmódszer a boka-kar index meghatározása, amelyet speciális készülékkel és doppler eszközzel is végezhetünk. A boka-kar index egy viszonyszám, a boka magasságában mért vérnyomásértéket a karon mért vérnyomásértékkel osztjuk el. A kapott hányados alapján lehet következtetni arra, hogy van-e alsó végtagi érszűkület és hogy az milyen súlyosságú. Terheléses vizsgálattal megállapítható a fájdalommentes járástávolság. Különböző módszerekkel (lézer doppler, kapillármikroszkópia) felmérhető a kisérhálózat és annak áramlása. Az erek pontos megítélésére angiográfiát alkalmazunk, amely segítségével meghatározható a szűkület pontos helyzete és mértéke, valamint felmérhető az úgynevezett kollaterális (megkerülő) erek hálózata is.
A perifériás érbetegség kezelése lehet nem gyógyszeres kezelés, gyógyszeres kezelés és invazív beavatkozás. Nem gyógyszeres kezelés kapcsán fontos a dohányzás elhagyása, testsúly csökkentése, sószegény életmód, valamint a megfelelő testmozgás. Sokat segít a beteg állapotán az ellenőrzött módon végzett járásgyakorlat. Gyógyszeres kezelés során fontos a kialakításban szerepet játszó kórképek optimális kezelésének beállítása a kívánt célérték/céltartomány elérése érdekében, ilyen a magasvérnyomás betegség, cukorbetegség, vérzsíreltérés. A szív- és érrendszeri kockázat csökkentésére thrombocyta aggregáció gátlók (aspirin, clopidogrel) alkalmazása javasolt. A végtagi keringés javítására és panaszok csökkentésére értágító gyógyszeres kezelés alkalmazható, amely közül a cilostasol és pentoxyphyllin hatóanyag emelhető ki. A gyógyszerek szükség esetén fájdalomcsillapítóval egészíthetők ki. Invazív kezeléskor lehetőség van az elzáródott érszakasz megnyitására angiografiás módszerrel (stent beültetés) vagy megkerülésére érsebészeti beavatkozással (bypass műtét). Sajnos kritikus végtagi iszkémia során is szükség lehet sebészeti beavatkozásra: az elhalt szövetek eltávolítására a megfelelő sebgyógyulás érdekében fekély vagy üszkösödés esetében, illetve amputáció elvégzésére, amennyiben a beteg élete más módon nem megmenthető.