Demencia

Magyarországon is, mint a többi fejlett országban, a várható élettartam egyre magasabb, ennek következtében a demencia gyakorisága is megnövekedett. 60 éves korban 1 %-os előfordulással számolhatunk, öt évenként ennek valószínűsége megduplázódhat, 95 éves korban már 50%-ra emelkedhet a betegek aránya.

A demencia krónikus, progresszív betegség, azaz az évek előrehaladtával egyre súlyosabb mértékű, amely az egyén mindennapi életét nehezíti meg. A környezetét, az egész egész család életétét próbára teszi, társadalmi szinten komoly anyagi megterhelést jelent ezen betegek ellátása.

A demencia két nagy csoportra osztható, van a primer demencia (nagyrészt az Alzheimer kór), amikor is az agysejtek degenerativ elváltozása áll a betegség hátterében, míg a másodlagos demencia valamilyen más betegség következtében alakul ki. Ez utóbbit nagy részben az agy vérkeringésének zavara okozza, amit magasvérnyomás, szívelégtelenség, ritmuszavar, de cukorbetegség, más neurológiai betegség (pl. Parkinson szindróma, epilepszia), sőt a cigarettázás, alkoholizmus, gyakori koponyatrauma is szerepet játszhat előidézésében. Sok esetben a kétféle demencia keveredhet egymással.

Az idős demens embereknek problémát jelenthet az emlékezés zavara, a térben, időben való tájékozódása, tanulási, számolási képességének elvesztése, a mindennapi tevékenység elvégzése. A beszéd megváltozhat, szótalálási nehézség léphet fel. Átalakulhat az érzelmi élete, céltalanná válhat, érzelmi reakciói eltérhetnek a korábban megszokottaknál, pl. az eddig kedves, barátságos ember mogorva lesz, agresszív, a családban, társasági életben nem találja szerepét, így zárkózottá válhat. Az egyensúlyzavarok miatti gyakori elesések csonttöréseket okozhatnak, az ágyhoz kötöttség, esetlegesen fennálló depresszió oda-vissza ronthatja a beteg életben maradási esélyeit.

A demencia fő kockázati tényezője a magas életkor, illetve nőknél, miután a várható életkor magasabb a férfiakénál, gyakrabban fordul elő. Genetikai háttér (családban előforduló demencia), rosszabb szociális helyzet, alacsonyabb iskolai képzettség szintén növelheti előfordulásnak gyakoriságát.

Hogyan ismerhetjük fel a betegséget?

A kezdeti stádiumban a betegek maguk is tapasztalják, hogy memóriájuk egyre romlik, szavak nem jutnak eszükbe. A környezet, családtagok is felfigyelhetnek ezekre a jelenségekre, súlyosabb esetben beszédzavar, tájékozódási zavar, eltévedés, elkóborlás, nyugtalanság, érzelmi elsivárosodás, akár személyiség változás is kíséri a betegséget. A cél, hogy minél előbb orvoshoz irányítsuk a beteget. Magyarországon ilyen esetben a háziorvos az első lépés, aki beutalót adhat a megfelelő szakorvoshoz.

A szakorvos feladata a pontos diagnózis. Bár Alzheimer kórban sajnos oki terápia nincs, a gyógyszeres kezeléssel a betegség előrehaladását lehet lassítani. Másodlagos demenciában a háttérben rejlő eltéréseket kell kideríteni. Mint minden betegség kivizsgálásának legfontosabb eleme a beteg kikérdezése.

• Milyen panaszai vannak?
• Észlelt-e a beteg memória zavart, egyensúly problémát, remegést?
• Megváltozott- e az alvási szokása, hangulata, érdeklődése, étvágya?
• Milyen gyógyszereket szed (altató, antidepresszáns, epilepsia gyógyszer), cigarettázik-e, alkoholt fogyaszt-e és mennyit, előfordul-e drogfogyasztás?
• Volt- e valamilyen balesete, főleg koponya traumája, sportolt-e (pl. ökölvívás, labdarúgás, újabb vizsgálatok szerint gyermekkorban a gyakori fejelés is lehet előidéző tényező

Nagyon fontos a hozzátartozó kikérdezése is a betegről, hogy alakult a beteg állapota az elmúlt hónapokban, memóriája, beszéde (pl. szótalálási nehézség), érdeklődése, hangulata eltér -e a korábban megszokottól, volt-e tájékozódási képességében változás, elkóborlás, hazatalálási nehézség, viselkedése megváltozott-e. A betegek egy része ingerlékennyé, izgatottabbá válik, vagy ellenkezőleg, lelassul, megváltozik étkezési szokása, étvágytalan lesz, vizelési, székelési inkontinencia lép fel. Alvási zavarok jelentkezhetnek, nappal aluszékonyabb, éjszaka nem tud aludni, nyugtalan, rosszabb esetben érzékelési zavarok, hallucinációk is ronthatják az állapotát. Társasági élete is megváltozhat, zárkózottabb lesz.

A demencia krónikus, hónapok, évek alatt kialakuló, egyre súlyosabb, progresszív betegség, de a rá jellemző tüneteket akut betegségek is előidézhetnek. Utóbbiak felismerésére és így elkülönítésére számos vizsgálat elvégzése indokolt.

Labor vizsgálatokkal meg kell határozni a vércukor szintet, vérzsír /koleszterin, triglicerid/, húgysav, hormon szinteket (nagyon gyakori az alacsony pajzsmirigy hormonszint), máj- és vese funkciós értékeket, B, D vitaminszintet, vérképet.

Koponya MR vagy CT, valamint EEG vizsgálat is segíthet a primer vagy másodlagos demenciák differenciálásában, vascularis (ér eredetű), gyulladásos folyamat, ill. epilepsia, rikán daganatos betegség felfedezésében.

Tesztek elvégzése segíthet egyrészt abban, hogy a szellemileg leépült beteget elkülönítsük pl. a depressziós betegektől, hiszen hasonló tüneteket produkálhat mindkét betegcsoport, más teszt, pl. a minimal mental teszt (MMT) pedig a leépülés szintjét mutathatja meg.

A demens beteg kezelése összetett feladat, a háziorvoson kívül a neurológus, pszichiáter, pszichológus, valamint a szociális hálózat, gondozók is részt vehetnek benne.

Sajnos ezt a betegséget a jelenlegi gyógyszereléssel sem sikerül meggyógyítani, a cél a folyamat lassítása, illetve a tünetek kezelése. Szellemi leépülés estén már 800 évvel ezelőtt is alkalmaztak természetgyógyászati készítményeket, gingko biloba (páfrányfenyő) kivonatát, a mai kor embere kb. az 1970-es évektől kaphatja erre farmakológiailag meghatározott dózisú tablettáját. Gyógyszerként részben a piracetam (pl. Nootropil) ismert, mely az idegsejtek anyagcseréjének javításával, mászrészt a hazai kifejlesztésű vinpocetint (Cavinton) lehet adni, mely az agy microcirculatiojának javításával segíthet a mentalisan leépült betegeken. Ezeknek a gyógyszereknek adása infúziós formában is elterjedt, hatásukat sok tanulmány vizsgálta.

AZ Alzheimer kór enyhe és közepes stádiumában acetilkolineszteráz-gátló készítmények, pl. donepezil (Aricept), rivastigmin (Exelon) adása elterjedt, ezek javítják az idegsejtek közötti ingerületátvitelt, valamint a kóros amyloid termelést is gátolhatják. Közepes és súlyos esetben a memantin (Ebixa) adható, amely a tünetek javításán kívül neuroprotektív (agyi ártalom elleni védelem) szerepe is van. A gyógyszeres kezelést rendszeresen kontrollálni kell, követni kell az állapotváltozást, az esetleges mellékhatások fellépését. Fontos, hogy nemcsak a beteggel, hanem a családtagokkal is meg kell beszélni a változásokat, a későbbiekben várható tüneteket.

Számos gyógyszer van még kipróbálás alatt. Pl. a vérzsír- és koleszterin csökkentők (sztatinok) használatá vizsgálva azt tapasztalták, hogy a sztatint szedő betegek között kevesebb szenved Alzheimer kórban.

A jövőben nagy kérdés a genetikai eljárások (pl. őssejt beültetés) felhasználása ezen betegségcsoport kezelése esetén.

Az időskori leépülés során gyakran zavartság, hallicinációk (főleg éjszaka) jelentkezhetnek, ezeket a tüneteket gyógyszerek adásával lehet mérsékelni. Depresszió, szorongás fellépésekor enyhe formában természetgyógyászati készítmények (orbáncfű), súlyosabb esetben antidepresszánsok, szorongáscsökkentő gyógyszerek adhatók. Természetesen pszichológus segítségét is igénybe lehet venni, aki egyéni vagy csoportterápiával tud segíteni a betegeknek.

A pszichoterápia demens embernél is feltételekhez kötött, fontos, hogy tudatában legyen a problémájának, motivált legyen arra, hogy javulás következzen be és aktívan közreműködjön, tegyen erőfeszítéseket ezért.

A memória zavar enyhe formájában javasolhatók a betegnek listák készítése, ötleteket lehet adni, hogy emlékeztesse valami a feladatok elvégzésére, pl. lehet jelzéseket tenni, ami figyelmezteti a beteget egyes teendők elvégzésére, a megjegyezni valókat többször el kell ismételtetni. Társas játékok, mozgás-, tánc terápia, stb. szintén segíthet a memória javításában.

A szociális környezet a betegek sorsának alakulásában meghatározó jelentőségű. A segítő családban élők nyilván könnyebb helyzetben vannak, mint az egyedül élő betegek. Súlyos demens emberrel együtt élni nagy nehézséget okozhat a család minden tagjának, megszervezni a beteg ellátását, felügyeletét a hétköznapok során. Amikor már inkontinencia, zavartság, elkóborolás, agresszió lép fel, nehéz lehet együtt élni a beteggel. Lehet segítségül hívni a szociális gondozó hálózatot, esetleg napközi otthon, nappali kórház igénybe vétele is felmerülhet.

A szűrővizsgálatoknak óriási szerepe van:

• a kockázati tényezők megismerése és kezelése egyben demencia megelőzés is
• a reverzibilis esetek korai felismerése és kezelése kevesebb maradandó agyi károsodást okoz
• magát a demenciát korai szakaszban hatékonyabban lehet kezelni.

A betegnek és környezetének, családjának is lehetősége van jobban eltervezni a jövőt a betegség ismeretében.

A kerületünkben a Napraforgó Család- és Gyermekjóléti Központ működteti az Alzheimer betegek hozzátartozóinak csoportját, akol a családok segítséget, tanácsot, információt tudnak kapni.

Dr. Szabó Melinda