Alsó végtagi vénás trombózis és tüdőembólia

A trombózis, ógörög eredetű kifejezés, jelentése vérrögképződés. A vérrög a véralvadás bonyolult folyamatának végső terméke.

A véralvadás élettani célja, hogy bármely ér falának sérülésekor az érpályából elszivárgó vér mennyiségét minimalizálja. A sérülést követően először helyi érszűkület jön létre a sérült érfal simaizmainak reakciójaként, majd a vérlemezkék kitapadása és összecsapzódása következik, "dugó"-t képezve a sérülés helyén (ez a folyamat kb. 1- 4 percig tart), majd a máj által termelt alvadási faktorok aktiválódásának a végtermékei, a fibrinszálak, átszövik, stabillá teszik a fenti dugót. A véralvadást a sebgyógyulás követi, oly módon, hogy kötőszöveti elemek hálózzák be az alvadékot.

Amennyiben ezen folyamatban valamilyen zavar keletkezik, vagyis az érfal folytonosságának megszakadása nélkül is vérrög képződik a szervezetben, a trombózis nevű kórkép alakul ki.

A vénák (gyűjtőerek, visszerek) a perifériáról, a hajszálerek felől a szív felé vezetik a vért.

A vénákban kialakuló trombózis elsősorban az alsó végtagokban gyakori, de ritkán felső végtagban vagy akár az agy vénás öbleiben vagy hasüregi szervekhez kapcsolódó nagy vénákban is jelentkezhet.

Az alsó végtagokban két vénás rendszer is biztosítja a vér szállítását - az izomzatba beágyazott mélyvénák és a bőr alatti kötőszövetben futó felületes vénarendszer - a két rendszer között többszörös összeköttetés van, a vér a felületes vénák felől áramlik a mélyvénák felé. Az alsó végtagi mélyvénákból a nagy hasi gyűjtővénába majd a jobb szívfélbe kerül a vér. 

Trombózis az alsó végtag mindkét vénás rendszerében kialakulhat.

A mélyvénás trombózis kialakulásában a következő tényezők játszanak szerepet:

• A vérkeringés meglassulása- bizonyos ideig ágynyugalmat igénylő betegségek: műtétek után, strokon átesett, lebénult betegek, csonttörések miatt ágyhoz kötött betegek esetén - a vénás keringés fenntartásában nagy szerepet játszó izompumpa működése ilyenkor kiesik. Bizonyos műtéti típusok, mint a csípőprotézis beültetése esetén feltűnően gyakoribb a trombózisos szövődmény.
• A véralvadási faktorok képzésében fennálló rendellenesség, mely fokozott trombózis hajlamhoz vezet- lehet genetikai hátterű, de a rosszindulatú daganatok, bizonyos vesebetegségek vagy a fogamzásgátlók is ide tartoznak
• Az erek sérülése - pl. ortopédiai műtétek során

A mélyvénás trombózis tünetei a tompa vádlifájdalom, szorító érzés, mely főleg járáskor jelentkezik, az érintett lábszár duzzadtabb lehet, kékes-vörösesen elszíneződhet: 

Nagyon gyakori, hogy a mélyvénás trombózisnak nincsenek tünetei, csak a rettegett szövődményét, a tüdőembóliát észleljük. A vénában kialakult vérrög kb. 7-10 napig szabadon lebeg, ezt követően tapad jobban a vénafalhoz- a vérrög egészében vagy csak egy részlete elszabadulva a véráramlattal a jobb szívfélen keresztül a tüdőt ellátó artériába jut, ennek hirtelen elzáródását okozva.

Az elzárt artéria méretétől függően jelentkeznek klinikai tünetek- nehézlégzés, belégzés során jelentkező mellkasi fájdalom, szapora szívverésérzés, nagyobb ér elzáródása esetén vérnyomásesés, hirtelen halál is bekövetkezhet.  

Az alsó végtagok felületes vénáiban is kialakulhat trombózis, ekkor az érintett véna lefutása mentén bőrpír, duzzadt, nyomásérzékeny, fájdalmas kemény köteg észlelhető. Kialakulhat terhesség során vagy szülés után, lábat ért ütést követően, de az első jele lehet hasüregi daganatos betegségeknek is.  

A felületes vénák trombózisa az esetek 20%-ban a mélyvénás rendszer trombózisával társulhat, ezért a helyi kezelésen - melegítés, láb felpolcolása ill. gyulladásgátlók alkalmazásán kívül alvadásgátló kezelésben is kell a beteget részesíteni a tüdőembolia megelőzése céljából!

A trombózis diagnózisát a vérben magas D-dimer szint és vénás Doppler ultrahang vizsgálat igazolja, tüdőembolia gyanúja esetén mellkasi CT vizsgálat indokolt.

Igazolt trombózis vagy embólia esetén alvadásgátló terápia kerül bevezetésre, klasszikusan a bőr alatti szövetekbe adandó ú.n. kismolekulasúlyú heparin (LMWH) majd ennek folytatásaként az acenocumarol (Syncumar) vagy warfarin (Marfarin) tabletta. Az utóbbi években egyre inkább teret hódító új típusú alvadásgátló tabletták (Xarelto, Eliquis, Pradaxa, Lixiana) a mélyvénás trombózis és a tüdőembolia első vonalbeli kezelésévé léptek elő. Előnyük a Syncumar és Marfarinhoz képest, hogy adagolásukat nem kell rendszeres vérvétellel (INR ellenőrzéssel) követni illetve hatásukat nem befolyásolja a táplálék K vitamin tartalma, így diétás odafigyelést sem igényelnek.

És meddig tartson az alvadásgátló terápia? Ez mindig a trombózis kialakulásának körülményeitől függ: amennyiben az ok a tartós imobilitás, pl. törések, műtétek után alakul ki, így 1 év az alvadásgátlás tartama. Genetikai fogékonyság, ú. n. "trombofília" esetén élethosszig tartó alvadásgátlás indokolt.

A mélyvénás trombózis hosszú távú szövődménye a poszttrombotikus szindróma, mely az érintett végtag duzzadásával, fájdalmával, a bőr barnás elszíneződésével, akár fekély kialakulásával járhat.

Ennek megelőzése érdekében, mélyvénás trombózis esetén, kompressziós harisnya viselése indokolt, akár 1-2 éven keresztül.

Európában évente 700 ezer mélyvénás trombózis és 400 ezer tüdőembolia kerül felismerésre, az USA-ban évente 50 ezer beteg haláláért tehető felelőssé. A fő probléma, hogy gyakran felismerésre sem kerül a végzetes kimenetele előtt a trombotikus betegség. Ezek a statisztikai adatok felhívják a figyelmet a nagy kockázatú betegcsoportok felismerésére és megfelelő alvadásgátló kezelésére.

Néhány tanács, gondolat trombózissal kapcsolatban:

• Hosszú repülő vagy autóút esetén célszerű időnként járkálni, a vádlit átmozgatni
• A műtéti beavatkozásokat követően mindig az orvos által előírt ideig kell alkalmazni az alvadásgátló kezelést
• Családi halmozódás esetén genetikai vizsgálattal tisztázni a fogékonyságot
• Fogamzásgátló terápia bevezetése előtt is célszerű lenne a genetikai vizsgálat a leggyakoribb, ú.n. Leiden mutáció kimutatására. A trombózis kialakulásának gyakorisága jelentősen megnő, ha a fogamzásgátlót szedő nő dohányzik és 35 évnél idősebb!
• Mélyvénás trombózis, tüdőembólia esetén a daganatos háttér kizárása indokolt!
• Alvadásgátló gyógyszert szedő beteg mindig tájékoztassa orvosát arról, hogy ilyen típusú gyógyszert szed, mert bizonyos fogászati beavatkozások vagy akár gyomor-bélrendszeri, urológiai tükrözéses vizsgálatok sem végezhetők el, csak ezen gyógyszerek hatásának felfüggesztését követően
• A köztudatban az " alvadásgátló" fogalomkörébe belemosódnak az acetilszalicilsav származékok/ Aspirin, Astrix, ASA/- ezen gyógyszerek sem a vénás trombózis megelőzésére, sem a kezelésére nem alkalmasak, jelentőségük a szívérrendszeri betegségek egyéb területein viszont óriási.

Dr. Puskás Tímea